Visszatekintő

Budafok, az egykori Promontor ősi kultúrájára a helység elnevezése is utal; a szőlővel beültetett hegyfokot nevezték Promontoriumnak. Ezen a helyen a filoxéra megjelenéséig virágzó szőlőkultúra volt. Ennek kipusztulása után hatalmas méretű fellendülés volt tapasztalható Budafokon a borkereskedelemben, melynek oka elsősorban az országos viszonylatban is egyedülálló pincészeti lehetőségekben rejlik.

A mészkőfejtők munkája nyomán keletkezett üregeket, a bortárolásra korábban kialakitott pincéket az egyre szaporodó borkereskedelmi cégek összevásárolták, egyesítették és állandóan bővítették. Ez kettős haszonnal járt, mert építőkövet és egyúttal hatalmas tárolókapacitást nyertek. Ennek nyomán alakult ki a ma is meglevő hatalmas pincészeti rendszer.

Budafok az 1900-as években borkereskedelmi központtá vált. Pincéiben tárolták és innen szállították külföldre a Monarchia borvidékeinek borait. Mára sok minden megváltozott, de a pincelabirintusban ma is az ország számos szőlővidékéről származó nedűt érlelnek.

A szüreti mulatságoknak régi hagyománya van a bortermelő vidékeken. Szüretkor a hegyről lehozott szőlőt egyházi áldás után vitték a pincékbe és ünnepi mulatsággal köszöntötték a termést. A ’60-as évekig még Budafokon is élt a hagyomány, amelynek újjáélesztése a rendszerváltást követően kapott lendületet.

Az első borfesztivált a Budafokiak Budafokért Alapítvány és a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál Kft. szervezte 1990-ben, majd a szervezésbe bekapcsolódott az önkormányzat is, amely később – a Budafoki Borút Egyesülettel karöltve – a fesztivál főszervezőjévé vált.

Az évről évre megrendezett fesztiválok a borkultúrát népszerűsítő szakmai rendezvénnyé és a német nemzetiségi hagyományokat ápoló kulturális seregszemlévé váltak.

A Promontórium Borlovagrend és a Chevaliers Törley Pezsgőrend a fesztiválon tartja látványos, ünnepélyes avató ceremóniáját, amelyet a különféle borrendek az ország szinte minden részéből érkező küldöttségei is megtisztelnek jelenlétükkel.